Nyári helyzetjelentés – nyaralás, munka és Rust

Végre tudtam egy kis időt szakítani a blogra, ezért itt is van a posztom, ha valakit esetleg érdekelne 🙂

 

Szóval, hogy hogy is telt eddig a nyaram? Nos, júliusban voltam a Dunán evezni, DonauEschingentől jöttünk le Raegensburgig, a duna egyik legszebb szakaszán. Erről majd egy későbbi posztban tervezek bővebben írni, mivel fantasztikus élmény volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Amint a nyaralásból hazajöttem, engedélyeztem egy hét pihit magamnak, majd nekikezdtem dolgozni. Azóta is ezzel vagyok elfoglalva, amikor épp nem vagyok munkában és nem szórakozok, akkor marad a gép, mégpedig az újonnan felfedezett favoritom, a Rust.

A Rustot nem mutatom be bővebben, aki ismeri, annak jó, aki pedig nem, annak annyit érdemes tudnia, hogy egy túlélő játék (tudom, sok van belőle mostanság, de ez egész jó), amiben a túlélés fő nehezítő körülménye a többi játékos. Nehéz lehet egyedül játszani, ezért érdemes odacsapódni mások mellé, és egy jó kis bázist építeni, majd nekiállni a tárgyak feljesztéséhez, és másik játékosok kifosztásához, vagy egy gazdasági birodalom kiépítéséhez. A minap rohantunk haverommal egy légi ledobású csomaghoz, de mire odaértünk, valaki már felszedte a tárgyakat belőle. Csalódottan visszaindultunk a bázisra, amikor egy emberre lettem figyelmes, aki halottan hevert egy fa-csapdán, a bázisa ajtaja pedig tárva nyitva volt. Mint kiderült, ez a jómadár szedte össze a tárgyakat. Nem is haboztam, szépen megszabadítottam értékes terhétől a hulláját, aminek következtében 2 thompsonnal és egy bolt-action-rifle-lel lettem gazdagabb. Ezután spuriztunk vissza a bázisra, mint két jóllakott óvodás. Szegény gyerek, aki (mint később kiderült, a saját csapdáiban) meghalt, megkért minket, hogy legalább a bolt-action-rifle-t adjuk vissza. Mivel nem vagyok egy f@sz, ezért eleget tettem a kérésének, plusz még hozzávágtam némi élelmet és elsősegély-csomagot. Utána egészen jó szomszédom, néha átjön megnézni a lakást és hoz pár dolgot 🙂

A másik történet este történt, amikor szintén egy airdropot akartunk kilootolni. Itt elsőnek én értem oda, Mihi barátom valahová elkószált. Kiszedtem a dolgokat a csomagból, majd észrevettem tőlem 10 méterre két eléggé állig felfegyverzett fószert. Itt jobbnak láttam elpucolni. El is értem a bázisomig, de én hülye túlfutottam rajta és nem vettem észre, így visszafordultam. Mint kiderült, a két jómadár követett, és meg is gyilkoltak. Itt kb szívrohamot kaptam, és úgy felment bennem a pumpa, hogy fogtam a bolt-action-rifle-ömet és nekikmentem Mihi barátommal, aki egy 9 mm-es pisztollyal támogatott. Az egyik gyilkosomat sikerült messziről leszednem, amikor elindultak visszafelé, a másikat pedig egy 4 perces lövöldözés után szintén a pokolra küldtem. Azóta már mi vagyunk állig felfegyverkezve, Mihi komám pedig egy AK-47-es boldog tulajdonosa. (azt hiszem, hogy egész jól jöttünk ki a dologból 😉 Jelenleg arra várok, hogy be fognak-e minket támadni valamelyik nap, vagy nem tudják, hogy melyik a házam. Mindegy, ezen teljesen fölös golyózni.

Itt egy kép a bázisunkról:

A bázisunk

Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, akkor csatlakozhat hozzánk a ts-ünkön.

ZoliBen

Kamu.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .