Ember a gáton – biciklivel (Mindszent – Szeged)
A minap baráti körrel nekiindultunk az ember a gáton túrának, ami a Mindszent – Szeged túrát jelenti a töltésen, ami ~50 km-es. Úgy döntöttünk, hogy biciklivel tesszük meg az utat, mivel gyaloglásnak eléggé sok lett volna az 50 km (már mentem le, tényleg sok) minden-féle felkészülés nélkül.
Szegedről az 17:21-es vonattal mentünk, ami három vagonból állt. Jelenleg van a MÁV-nak egy olyan akciója, hogy hét végéig ingyen lehet szállítani a bicikliket. Ez egy kicsit problémás volt, mivel a három vagonba alig fért be 8 bicikli. Akik utánunk érkeztek (egy másik csoport), nem tudtak felszállni a vonatra, mert a bicikliik nem fértek el. (a szegény kalauz csajon már látszott, hogy kínjában sírni tudna)
Mindenesetre megérkeztünk Hódmezővásárhely népkert állomására, ahol átszálltunk a Szentesre tartó vonatra, amiről Mindszenten le is szálltunk. A Mindszenti strandon van egy nagyon jó kis vendéglő, oda beugrottunk egy sörre, majd egy szűk óra múlva neki is vágtunk a gátnak (már sötétben).
Alapvetően nem akartunk lámpát használni, mivel szerettük volna, hogy hozzászokjon a szemünk a sötétséghez. Ezt kb. Mártélyig bírtuk, mivel felhős volt az ég, és semmi fényt nem adott a hold. Mártélyról egy kis pihenő után továbbindultunk.
Időközben folyamatosan hagytuk el a gyalog-túrázókat, köszöntünk nekik, és kölcsönösen szerencsét kívántunk egymásnak. (jó látni, hogy azért még mindig tudnak az emberek normálisan viselkedni egymással 🙂 )
A hódmezővásárhelyi út után, (ami vásárhelyről jön ki a töltésre) pár km-rel megálltunk pihenni, és kb fél órát ott töltöttünk. Továbbindultunk, de innen már ki volt aszfaltozva a töltés, így gyorsabban tudtunk haladni. Tök gyorsan odaértünk az algyői hídhoz, ahol áttoltuk a biciklinket, majd a Tisza túloldalán folytattuk a biciklizést. Itt már egy kicsit paráztunk, mivel szeged felől eléggé gyakran lehetett villámokat látni, valamint a szél is el kezdett már fújni. Egyszer-kétszer megálltunk pihenni, és találkoztunk biciklisekkel és gyalogosokkal is, akik Mindszent felé tartottak. (szegények, szinte biztos vagyok, hogy őket elkapta a vihar útközben) Szépen beértünk tápéra éjfél körül, ahol még beültünk a teke kocsmába, majd onnan tovább mentünk a dokk-ba kajálni egyet (nem a szórakozóhelyre gondolok). Itt már eléggé látszódott, hogy le fog szakadni az ég, mondtam is a többieknek, hogy szerintem ez nem jó ötlet, de hát az éhség az úr, így kajáltunk. Mikor elindultunk hazafelé, pár száz méter után el is kapott minket a zuhé, de olyan istenesen, hogy fél perc alatt bőrig áztunk.
Mindenesetre túléltük, hazaértünk, és ma már mindenki a combját masszírozhatja 🙂
Ajánlom mindenkinek a túrát, biciklivel még egészen tűrhető, 3 óra alatt relatíve kényelmes tempóval le lehet jönni (a földúton nem lehet olyan gyorsan haladni, mint az aszfaltos részeken), ha az ember nem nagyon állogat meg.
Ahol vigyázni kell, az az algyői híd, mivel csak főúton tolva lehet átvinni a biciklit, és csak a híd közepétől van járda. (szerencsére 11-körül már nem annyira nagy a forgalom, és jól ki is voltunk világítva.
